A vad vágy szelidül....

Valami nem enged, sejtelemek letűnt ereklyékben,
Valami misztériumok az évek forgószeleiben.
Arcod melege most is puhán nyugszik tenyeremben,
Boldogságcsepp nedve csillanva remeg szemeimben.
Mámorral telítődik fel szívemnek eleddig kopár kirakata,
Elmerülök benned cseppenként, átadom magam, ez az érzék akarata.
S nyelvemen olvad már édes ajkad tejszínhab puhasága,
Meztelen testemhez ér bőröd illatos bársonyossága.
Csókod szenvedélyes, spanyol vérvörös rózsa,
Ölelésedben magam, óceánon ringó sajka.
Izzó ölelésben összekavarodás, ritmikus mozgás,
Világrengető, káprázatos fényzuhogás!
Nem hallatszik már ének fájó dallama,
Mindennek édes, mámorító az illata.
Valahol másutt járunk, a vad vágy, szelídül,
De csillagösvényeken, nem járunk egyedül.

Oldal: VAD VÁGY
Szerelmes, szép, saját versek - © 2008 - 2024 - marcsikaversei.hupont.hu

A weblap a HuPont.hu weblapszerkesztő használatával született. Tessék, itt egy weblapszerkesztő.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat