Búsul fejem, orrom lógatom.
Ami volt, azt siratom.
Megvolt, s elengedtem.

Nagyon szerettem.

.Ha szerettem,
El miért engedtem….
Mert szerettem, s szeretem,

Mert mást, nem tehettem.

De nem kell már más karja,
Hogy vinne el az ördög öreganyja!
Úgy, harsogva kiáltanék, gyere vissza hozzám!

Nem jön, sem Ő, sem szó, néma a szám.

Csípje meg a károgó kánya,
Üres marad már a tanya!
Ha üres ez a nagy porta,

Szívnek sincs sok dolga.

Ha visszajönne, jobb volna,
Szavam kedvesen, szépen szólna,

Naphosszat becézném, ölelném,
Óhaját lesném, rigolyáit elviselném.

Oldal: EGY VERS
Szerelmes, szép, saját versek - © 2008 - 2024 - marcsikaversei.hupont.hu

A weblap a HuPont.hu weblapszerkesztő használatával született. Tessék, itt egy weblapszerkesztő.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat