Amikor nem múlnak az évek
Amikor kihunytak a fények,
Csak sötétség vesz körül
S lényed a fájdalomba merül.

Nincs csillag, halvány derengés,
Csak vájja testedet a kés.
A remény meghalni ment,
Nincs többé, ki megment.

Miért vonszolod még magad tovább,
Miért taposod a szenvedés sarát,
Véget vetni miért nem mersz,
Hisz megtenni nincs egy perc?

Ha nincs is remény,
Maradt egy kába tudat,
Sejted, érzed, hogy
Végig kell járnod az utat.

Emeld hát vándor
Sebes lábad tovább
Valahol messze nyílnak
Már az orgonák.

Oldal: I AMIKOR
Szerelmes, szép, saját versek - © 2008 - 2024 - marcsikaversei.hupont.hu

A weblap a HuPont.hu weblapszerkesztő használatával született. Tessék, itt egy weblapszerkesztő.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat