Feledésbe merült oly rég a múlt csodájának szépsége,
Elfeledtek válaszolni minden rég fontos kérdésre.
Feledésbe merült mit győztünk,vesztettünk,miért oly hevesen küzdöttünk,
Elfeledtétek mik voltak, s vannak, miért éveken át küszködtünk.

Ott van mind előtted, kezed előtt, lábad alatt,
Minden mi volt egykor minden meg maradt...
De te nem veszed észre, túl közömbös számodra minden,
Nem veszed észre amid van, csak mid nincsen,

Mosolyogj ártatlan, kacagj gonosz,vigyázz mid van, vigyázz mid nincs,
Ha kevés van szánalom, ha túl sok bilincs...
Ne gondolkodj, csak érezz, lélegezz míg lehet,
Nézz fel az égre s csodáld mi adatott neked.

Ne sírj hisz az csak fáj, csak mosolyogj míg birod,
Mind elmentek kik fontosak, de hiába hivod.
Ha te állsz életed szalad,ha te futsz lemaradsz, inkább csak csodáld és kövesd,
Éld úgy életed, hogy a végéről is egyedül csak te dönthess.

Miért teszel olyat amit nem szeretsz?!Miért mondassz olyat ami nem te vagy?!
Ne vesztegesd életed,de próbálj ki mindent.
Nem érted az életet?Nem is kell...

Az élet számodra játék?Akkor játsz a saját szabályaiddal..
Te uralod életet, s ne engedd megfosszanak tőle.
Csak egyszer állj meg, csak nézz körül, ugye, hogy minden olyan más?
Minden véletlen, de mindennek van oka, minden úgy lesz ahogy kell, de te irányítassz...
Köves szíved, soha ne másét, s lásd hová juthatsz.

Oldal: FELEDÉSBE MEGY
Szerelmes, szép, saját versek - © 2008 - 2024 - marcsikaversei.hupont.hu

A weblap a HuPont.hu weblapszerkesztő használatával született. Tessék, itt egy weblapszerkesztő.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat